Trump Pearl Harbourhoz hasonlította az iráni csapást a japán miniszterelnökkel folytatott tárgyaláson

Diplomáciai pillanat, amely felvonta a szemöldököket

A japán miniszterelnökkel, Shigeru Ishibával folytatott nagy horderejű találkozó során Donald Trump amerikai elnöknek éles kérdésekkel kellett szembenéznie azzal kapcsolatban, miért nem tájékoztatta a szövetséges nemzeteket az Irán elleni katonai csapások megindítása előtt. Válasza azonnali és vitatott összehasonlítást vont a Pearl Harbour elleni támadással, ami megdöbbentette a megfigyelőket és a diplomatákat.

A kamerák által rögzített párbeszéd gyorsan az év egyik legtöbbet emlegetett diplomáciai incidensévé vált. Fontos kérdéseket vet fel az amerikai külpolitika állapotával, a szövetségesek bizalmával és az egyoldalú katonai fellépés szélesebb körű következményeivel kapcsolatban.

Mi történt a találkozón?

Amikor az újságírók arról faggatták, miért hagyták tudatlanságban a szövetségeseket az iráni csapások előtt, Trump egy történelmi analógia mellett döntött az egyértelmű politikai magyarázat helyett. Az Irán elleni amerikai katonai műveletet az 1941-es, Pearl Harbour elleni japán támadáshoz hasonlította, amely belerángatta Amerikát a második világháborúba.

Az összehasonlítás több okból is megdöbbentő volt. Legfőképpen azért, mert közvetlenül a japán miniszterelnök előtt hangzott el, akinek országa több mint 80 éve végrehajtotta ezt a támadást. A megjegyzés láthatóan felkészületlenül érte a jelenlévőket, a diplomáciai kínos helyzet pedig tapintható volt.

Miért fontos ez az Egyesült Királyság és a szövetséges nemzetek számára?

Az Egyesült Királyság és más NATO szövetségesek számára az eset egy növekvő aggodalmat támaszt alá: az USA egyre inkább hajlamos egyedül dönteni jelentős katonai kérdésekben, anélkül, hogy konzultálna hagyományos partnereivel. Ez nem csupán protokollkérdés. A szövetségesek közötti koordináció a kollektív biztonság sarokköve, és ennek megkerülése valós következményekkel járhat.

A legfőbb aggályok közé tartozik:

• A bizalom eróziója a régi szövetségesek között, akik a közös hírszerzésre és stratégiára támaszkodnak
• Annak kockázata, hogy az egyoldalú csapások fokozhatják a feszültséget az amúgy is ingatag régiókban, ami kihatással lehet az európai és a globális biztonságra
• Kérdések arról, hogy az USA és az Egyesült Királyság közötti úgynevezett különleges kapcsolatnak van e még érdemi súlya a katonai tervezésben

Brit szempontból a közel keleti eszkalációnak közvetlen következményei vannak. Az energiaárak, a kereskedelmi útvonalak és a regionális stabilitás mind befolyásolják Nagy Britannia gazdasági kilátásait, amelyek amúgy is nyomás alatt állnak.

A Pearl Harbour analógia vizsgálata

A történészek és politikai elemzők gyorsan megkérdőjelezték az összehasonlítást. Pearl Harbour egy idegen hatalom által az Egyesült Államok ellen intézett meglepetésszerű támadás volt. Az iráni csapások egy, az USA által kezdeményezett támadó művelet voltak. A két forgatókönyv között kevés a stratégiai vagy erkölcsi hasonlóság, és az egyiket a másik igazolására használni a legjobb esetben is félrevezetőnek minősítették.

Ott van még a diplomáciai érzékenység kérdése is. Sok kommentátor szerint egy ilyen utalást tenni a japán államfő előtt legalábbis jelentős ítélőképességbeli hiányosságra vall. Japán és az USA évtizedeket töltött azzal, hogy erős háború utáni szövetséget építsen, és az ilyen pillanatok kockáztatják ennek az előrehaladásnak az aláásását.

Mi következik ezután?

A párbeszéd utóhatásai valószínűleg folytatódnak. A szövetséges nemzetek árgus szemekkel figyelik majd, hogy az USA kínál e további magyarázatot vagy megnyugtatást a koalíciós részvételre vonatkozó jövőbeli műveleteivel kapcsolatban. A brit kormány számára ez egy emlékeztető arra, hogy az amerikai stratégiai következetességre való támaszkodás egyre bizonytalanabb vállalkozás.

Hogy ez a pillanat múló hírcímnek vagy a szövetséges kapcsolatok valódi fordulópontjának bizonyul e, még várat magára. Ami azonban világos, az az, hogy a diplomáciai környezet változik, és az olyan nemzeteknek, mint Nagy Britannia, készen kell állniuk az alkalmazkodásra.

Az eredeti cikk itt olvasható: forrás.