Trump azt mondja, "nem boldog" Iránnal kapcsolatban, miközben a béketárgyalások ismét meginganak

Éppen amikor úgy tűnt, hogy a diplomáciai körhinta lelassulhat, Donald Trump leszállt róla, keresztbe fonta a karját, és bejelentette, hogy saját szavaival élve "nem boldog" Irán legújabb békejavaslatával. Mindenki vállat vonhat, aki az elmúlt két hónapban figyelemmel kísérte ezt a sztorit.

Az amerikai elnök, aki sosem szokott visszafogott lenni, csütörtökön úgy fogalmazta meg a lehetőségeit, hogy vagy megpróbál "megállapodást kötni", vagy "az égig bombázza őket és örökre végez velük." Szerencsére hozzátette, hogy inkább nem szeretné "szétbombázni" őket. Kis kegyelem.

Mit ajánl valójában Irán

A Pakisztáni közvetítőkön keresztül eljuttatott javaslat diplomáciailag olyan, mintha valaki odaadna egy szendvics felét, és azt mondaná, hogy a másik fele úton van. Teherán felajánlotta a Hormuzi-szoros újranyitását, azt a szűk hajózási útvonalat, amelyen a világ olajkészletének nagyjából egyötöde halad át, de a nukleáris kérdést egy másik napra halasztaná.

Ez pontosan az a rész, ami Washingtonnak a legfontosabb. Trump többször és hangosan is egyértelművé tette, hogy bármely megállapodásnak magában kell foglalnia Irán közel bombaszintű urándúsításának feladását és a dúsítás teljes elhagyását. Azt kérni az USA-tól, hogy írja alá a Hormuzi-megállapodást, miközben a centrifugák tovább pörögnek, Trump szemszögéből nézve szóba sem jöhet.

Pakisztán postásként szerepel

Iszlámábád váratlan közvetítőként tűnt fel az ügyben, üzeneteket fuvarozva Teherán és Washington között. Papíron furcsának tűnik a választás, de Pakisztánnak mindkét féllel van működő csatornája, és ami döntő, nem áll elég közel egyikhez sem ahhoz, hogy a másikat megrettentse. Hogy ez elég-e egy ilyen széles szakadék áthidalásához, az más kérdés.

Trump az iráni vezetést "nagyon széthúzónak" és "vitatkozósnak" nevezte, ami egy módja annak megmondani, hogy a tárgyaló csapat maga sem tudja eldönteni, mit is akar valójában. Bárki, aki végigült már egy különösen feszült családi WhatsApp-csoporton, felismeri az energiát.

A katonai opció nagyon is az asztalon van

Ezen a héten az elnök 45 perces tájékoztatón vett részt az Irán elleni katonai csapáslehetőségekről. Negyvenöt perc hosszú idő bombákról beszélni, és az időzítés nem éppen finom. Az USA ráadásul fenntartja az iráni kikötők haditengerészeti blokádját, gazdaságilag szorítva a rezsimet, miközben a diplomaták optimistának tetttetik magukat.

A konfliktus, amely már a harmadik hónapjába nyúlik, április 29-én elérte a 61. napot. Ez a szám azért fontos, mert átlépi a háborús jogköri törvény 60 napos küszöbét, amely törvény megköveteli az elnököktől, hogy kongresszusi felhatalmazást szerezzenek a tartós katonai műveletekhez. Trump "teljesen alkotmányellenesnek" nevezte a törvényt, ami senkit sem lep meg, de kongresszusi vizsgálatot indított, amelyen Hegseth védelmi miniszter is meghallgatáson jelent meg.

Miért érinti ez a brit benzinkutakat

Lehet, hogy Manchesterből vagy Margate-ből olvasod ezt, és azon töprengsz, miért kellene téged érinteni Washington és Teherán vitájának. A válasz, mint mindig, a benzin. Az amerikai sofőrök most átlagosan galononként 4,39 dollárt fizetnek, ami a legmagasabb 2022 júliusa óta, és az árak az elmúlt egy hét alatt egyedül 33 centtel ugrottak.

A globális olajpiacok nem tisztelik az országhatárokat. Amikor a Hormuzi-szoros veszélybe kerül, és az amerikai blokád kiszorítja az iráni nyersolajat a piacról, az árak mindenhol meginganak. A brit benzinkutak már megérezték a csípést, és minden eszkaláció, legyen az valós vagy pletykaszintű, hajlamos néhány pennivel megemelni a literárat, mielőtt még reggeli kávédat megihatnád.

Oroszország a kulisszák mögött ólálkodik

Irán állítólag Moszkvától keres diplomáciai fedezetet, ami újabb kínos dimenziót ad egy amúgy is nehéz helyzetnek. Oroszország érdeke a Nyugat figyelmének lekötésében nem igazán titok, és egy elhúzódó iráni válság jól jön a Kremlinnek. Hogy ez Moszkva részéről melegebbnél melegebb szavaknál többet jelent-e, az még kiderül.

A nukleáris sarokpont

Ha lehántjuk a hencegést és a tájékoztatókat, az ügy lényege az urán. Irán a legtöbb megfigyelő szerint közelebb jutott a fegyverszintű dúsításhoz, mint történelme bármely korábbi pontján. Az USA álláspontja szerint egyetlen megkötésre érdemes megállapodás sem hagyhatja érintetlenül ezt a képességet. Teherán álláspontja szerint a nukleáris tárgyalások egy másik, külön napirendet képező napra valók.

Ez a két álláspont nem csupán messze van egymástól, hanem teljesen ellentétes irányba mutat. A Hormuzi-szoros újranyitása taktikai engedmény; egy dúsítási program felszámolása stratégiai megadás. Irán még nem tart ott, és Trump nem tesz úgy, mintha türelmes lenne.

Mi következik ezután

Reálisan nézve három dolog történhet. Először: Pakisztán közvetíthet egy arcmentő kompromisszumot, amely csendben visszacsempészi a nukleáris kérdést a tárgyalásokba. Másodszor: Trump dönthet úgy, hogy nem születik megállapodás, és csapásokat engedélyez, mindazokkal a regionális következményekkel, amelyeket ez magával hozna. Harmadszor, és talán ez a legvalószínűbb: a jelenlegi komor egyensúly tovább húzódik, ahol blokádok, tájékoztatók és hencegés töltik ki azt a teret, ahol haladásnak kellene lennie.

Egyik kimenetel sem tűnik kellemesnek. Az elsőhöz arra van szükség, hogy az iráni vezetés megegyezzen egymás között, amiben Trump maga is kételkedik. A második egy szélesebb háborút kockáztat egy régióban, amelynek már éppen elég volt belőlük, köszönöm szépen. A harmadik csak mindenkit szegényebbé és szorongóbbá tesz.

Az ítélet

"Összeomlásnak" nevezni ezt talán még bőkezű is, mert az feltételezi, hogy a tárgyalások egyáltalán haladtak valamerre. Amit nézünk, az két kormány, amelyek pakisztáni megafonon keresztül kiabálnak egymás mellett el, miközben az óramutató kattog a benzinkutaknál, és a katonai tervezők frissen tartják a diavetítéseiket.

A brit olvasók számára a gyakorlati tanulság nem romantikus, de valós. Figyeld az üzemanyagárakat, számíts több drámai Truth Social bejegyzésre, mielőtt bármilyen tényleges diplomácia következne, és ne számíts erre a hétre áttörésre. Trump "nem boldog" kifejezése ritkán a kompromisszum előjele. Általában valami hangosabbnak az előszele.

Az eredeti cikket itt olvashatod: forrás.