Rendszerhiba az Etihad-nál: Miért akadozik a Man City bajnoki címvédelme?

A szombat esti Premier League-meccs olyan ritka pillanatnak tűnt, amikor szinte hallani lehet, ahogy a tabella tektonikus lemezei elmozdulnak. Egy ellentétes szerencsékkel teli hétvége volt ez, amelyre talán úgy emlékezünk majd vissza, mint arra a pontra, ahol a lendület végleg becsomagolt, és Manchesterből Észak-Londonba költözött. Miközben az Arsenal éppen az Everton elleni mérkőzés hajrájában talált utat a győzelemhez, a Manchester City úgy nézett ki, mint egy csúcskategóriás PC, amely egy modern játékot integrált grafikus kártyán próbál futtatni. Lassúak, akadozók voltak, és végül a West Ham frusztráló döntetlent csikart ki belőlük.

Az Arsenal lendületváltása

Ahhoz, hogy megértsük a City jelenlegi helyzetének súlyát, meg kell néznünk, mi történt a Goodison Parkban. Az Arsenal Everton feletti győzelme olyan teljesítmény volt, amely bajnokokat jellemez. Nem volt különösebben szép, és sokáig úgy nézett ki, mintha pontokat ejthetnének egy tipikus szezonvégi összeomlásban. Azonban megtalálták a plusz sebességet. A késői gól és a három pont megszerzése több mint puszta statisztikai siker: ez egy pszichológiai szándéknyilatkozat. Üzenetet küld a liga többi csapatának, hogy az Ágyúsok már nem az a törékeny csapat, amelyik a legkisebb nyomásra is összeomlik.

A Manchester City szurkolóinak ez az eredmény biztosan hideg zuhanyként hatott. A nyomás teljes egészében Pep Guardiola csapatára nehezedett, hogy reagáljanak, amikor Kelet-Londonba utaztak. Határozott üvöltés helyett valami visszafogottat kaptunk. A West Ham elleni döntetlen nem csupán két pont elvesztése volt: egy sokkal nagyobb, szisztematikusabb probléma tünete a City keretében. Egy jobb kifejezés híján: egyensúlytalannak tűnnek.

A Haaland-rejtvény

Beszéljünk a szobában lévő óriási norvégról. Erling Haaland a természet szülte csoda, egy gólgyártó gép, amely megcáfol minden logikus magyarázatot. De mostanában úgy tűnik, a gép egy kis szoftverhiba áldozata lett. A West Ham ellen Haaland nagyrészt szemlélő volt. Nehezen tudott bekapcsolódni a felépítőjátékba, és amikor a néhány félhelyzet mégis adódott, hiányzott belőle az a klinikai élesség, amelyet már természetesnek vettünk.

A probléma nem feltétlenül maga Haaland, hanem az, ahogy a csapat körülötte működik. Előző szezonokban a City támadójátéka egy folyékony, folyton változó állat volt. Olyan játékosok, mint Ilkay Gundogan vagy Riyad Mahrez pozíciókat cserélgettek, szédítő passzutak sokaságát hozva létre, amelyek végül szétszedték az ellenfél védelmét. Haalanddal mint rögzített gócponttal a City kiszámíthatóbbá vált. Ha el tudod vágni az utánpótlási vonalat a nagy embertől, gyakorlatilag semlegesítetted a fenyegetésük felét. A West Ham ezt brilliánsan csinálta: megtömte a középpálya területét, és széles területekre kényszerítette a Cityt, ahol meglepően fogaktlannak tűntek.

"A gép csörög. A City korábban olyan kollektíva volt, amely tíz különböző módon tudott legyőzni. Most egy olyan csapatnak tűnnek, amelyik arra vár, hogy egy ember megmentse őket, és az az ember jelenleg ötletek nélkül van."

Iránytű nélküli középpálya

A jelenlegi City egyik legszembeötlőbb problémája a középpálya kontrolljának hiánya. Évekig a Manchester City középpályája a megtartás és az újrahasznosítás mesterkurzusa volt. Labdatartással fojtogatták a csapatokat, amíg az ellenfél egyszerűen fel nem adta. Most ez az irányítás elszállt. Sebezhetőnek tűnnek az ellenakciókra, és a támadásból védekezésbe való átmeneteik lassabbak egy tárcsás modeménél a száloptikás világban.

Egy teljesen fit és csúcsformában lévő Rodri megnyugtató jelenléte, vagy Kevin De Bruyne abszolút csúcson lévő kreatív zsenialisége nélkül a középpálya széthullottnak tűnik. Sok futás van, sok erőfeszítés, de alig valami abból a taktikai árnyaltságból, amely Európa legjobban félt csapatává tette őket. A West Ham ellen gyakran egyszerű hosszú labdákkal kerülték meg őket, fedezetlen védőket hagyva és a szurkolókat körömrágásra késztetve. Ez szokatlan látvány Pep Guardiola csapatától, és arra utal, hogy a keretmélység talán nem olyan szilárd, mint egykor gondoltuk.

Összeomlik a bajnoki operációs rendszer?

Életviteli szempontból egy bajnoki cím hajrájának követése az üldözés izgalmáról szól. De a City szurkolói számára ez a jelenlegi sorozat inkább tehernek érződik. Az öröm mintha elszállt volna, és helyét az aggódás érzése vette át minden egyes alkalommal, amikor az ellenfél belép a végső harmadba. A játékuk hatékonysága is szenvedett. Több energiát fektetnek be kevesebb jutalmért, ami egy fenntarthatatlan tendencia ezen a szinten.

Figyelembe kell vennünk az ár-érték arány szempontját is. Ez az egyik valaha összerakott legdrágább keret. Ha százmilliókat költesz tehetségre, elvársz egy bizonyos szintű redundanciát. Elvárod, hogy ha az egyik játékosnak rossz napja van, három másik lép előre, hogy betöltse az űrt. Jelenleg ez nem történik meg. Az egyéni brilliánsra való támaszkodás a taktikai összetartás rovására veszélyes játék, különösen ha riválisaid egy kaptártudat egységével játszanak.

Az ítélet

Véget ért a bajnoki hajrá? Matematikailag nem, de a hangulat határozottan ebbe az irányba tart. Az Arsenal úgy néz ki, mint egy csapat, amelyik hisz abban, hogy ez az ő évük, míg a Manchester City úgy néz ki, mint egy csapat, amelyik belefáradt a nyomásba. A keret egyensúlytalansága, Haaland szokatlan formahanyatlásával párosulva, a legrosszabb pillanatban tette őket sebezhetővé.

Ha Pep nem talál módot az egyensúly helyreállítására és a középpálya visszaszerzésére, a Premier League trófeája az Emiratesre kerül. A Citynek kemény újraindításra van szüksége, és azonnal. Az általuk dédelgetett halvány remények pontosan azok: halványak. Egy jelentős teljesítménybeli elmozdulás nélkül a kék hold leáldozhat a dominancia ezen különleges korszakára.

Azok számára, akik a kanapéról nézik, ez elképesztő drámát nyújt. De Manchester kék fele számára frusztráló emlékeztető arra, hogy még a legjobban olajozott gépek is rászorulnak időnként a szervizre. Hogy a szezon végső sípszójáig meg tudják-e oldani a problémákat, az még kérdéses, de az óra ketyeg, és az akku vészesen alacsony állást mutat.

Az eredeti cikket a forrásnál olvashatja.