Nagy-Britannia elnyerte a legrosszabb díjat: Miért viseli meg a briteket a legjobban az iráni háború gazdasági hatása?

A Nagy-Britannia által az évek során begyűjtött nemkívánatos elismerések közül ez különösen fájdalmas. Az OECD 2026. márciusi időközi gazdasági előrejelzése szerint az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborúját követően az Egyesült Királyság szembesül a legnagyobb növekedési visszaeséssel a fejlett gazdaságok között. Ha létezne gazdasági sebezhetőségi bajnokság, mi lennénk az elsők.

A zord számok

Az OECD 0,7 százalékra csökkentette az Egyesült Királyság 2026-os GDP növekedési előrejelzését a decemberi 1,2 százalékról. Ez a 0,5 százalékpontos csökkenés a legnagyobb a G7 országok között. Összehasonlításképpen: az eurózóna növekedési várakozását 0,4 százalékponttal, 0,8 százalékra mérsékelték, míg az Egyesült Államok előrejelzését 0,3 ponttal, 2,0 százalékra emelték. Az élet tényleg nem igazságos.

Az infláció terén még kevésbé rózsás a helyzet. A brit előrejelzést 2,5 százalékról 4,0 százalékra módosították, ami 1,5 százalékpontos ugrás, és ez a legnagyobb felfelé irányuló korrekció a jelentősebb fejlett gazdaságok között. A 2027-es kilátások némi szerény vigaszt nyújtanak: a GDP növekedést 1,3 százalékra, az inflációt pedig 2,6 százalékra teszik, ami még mindig makacsul a Bank of England 2 százalékos célkitűzése felett van.

Miért kapja a legnagyobb ütést Nagy-Britannia?

A válasz egyetlen szóban rejlik: energia. Amikor a Hormuzi-szoros március 4-én gyakorlatilag lezárult, a globális olajkészletek nagyjából 20 százaléka vált elérhetetlenné a forrásnál. Az Egyesült Államok, amely kényelmes helyzetben, nettó energiaexportőrként működik, át tudja vészelni ezt az időszakot. Nagy-Britannia azonban, amely nagymértékben függ az importált gáztól és olajtól, egyszerűen nem képes erre.

A piaci adatok világos képet festenek. A Brent típusú kőolaj ára három héten belül hordónként 81,40 dollárról 106 dollár fölé emelkedett, ami 30 százalékos ugrás, és bizonyos kereskedési napokon a 120 dollárt közelítette. A holland TTF gáztőzsdei árai majdnem megduplázódtak, március közepére átlépve a 60 euró/MWh szintet. Az európai gáztárolók töltöttsége egy kegyetlen tél után 30 százalék körül stagnál.

A brit háztartások és vállalkozások számára a fájdalom már kézzelfogható:

• A benzin ára literenként 14 pennyvel (nagyjából 10 százalékkal) emelkedett
• A dízel ára literenként 29 pennyvel (körülbelül 20 százalékkal) nőtt
• Az energiaár sapka várhatóan 20 százalékkal emelkedik
• Az üzleti villamosenergia számlák 10 és 30 százalék közötti mértékben nőttek
• Egyes ágazatokban a gázszerződések ára akár 80 százalékkal is megugrott
• A brit gyártási költségek a legmagasabb szintre emelkedtek 1992 óta a beszerzési menedzser index adatai szerint

A globális következmények

Nagy-Britannia nyomorúságában osztozik a világ, még ha senki más nem is szenvedi meg ezt ennyire súlyosan. A globális GDP növekedése a várakozások szerint a 2025-ös 3,3 százalékról 2026-ra 2,9 százalékra lassul. Az IEA ügyvezető igazgatója, Fatih Birol az 1973-as és 1979-es olajválságoknál, valamint a 2022-es ukrajnai gázválságnál együttesen is rosszabbnak nevezte a helyzetet. Ezt az összehasonlítást senki sem szerette volna hallani.

Az OECD megjegyezte, hogy a konfliktus február 28-i kitörése előtt a globális gazdaság még 0,3 százalékpontos felfelé irányuló korrekció útján volt. Ez az optimizmus teljesen szertefoszlott.

Mi várható ezután?

Az Egyesült Királyság számára a korábban várt Bank of England kamatcsökkentések lekerültek a napirendről. Helyette kamatemelésekről folyik a vita. Az állami hitelfelvételi költségek több mint 80 bázisponttal emelkedtek, és az OECD rámutatott a belföldi költségvetési szigorítás és a külső energiaár-sokk okozta kettős csapásra.

A kormány vészhelyzeti intézkedésekkel reagált, beleértve az új építésű házaknál kötelezővé tett napelemeket és hőszivattyúkat. Hogy ez mennyire nyújt vigaszt azoknak, akik ezen a héten tankolnak, az már más kérdés. A Barclays, a KPMG, az Oxford Economics és a Pantheon Macroeconomics független előrejelzői nagyjából megerősítik az OECD borús értékelését, 0,4 és 0,7 százalék közötti növekedési becslésekkel.

A konszenzus egyértelmű: kapaszkodjunk meg. Drága év lesz.

Olvassa el az eredeti cikket a forrásnál.