Farke-ing Hell: A Leeds United és a két perc, amely megrázta a Selhurst Parkot

Különleges tehetség kell ahhoz, hogy valaki 120 másodperc alatt tönkretegyen egy egész hétvégét. Ha Leeds United-szurkoló vagy, ezt valószínűleg egy átlagos kedd délutánnak nevezed. A menedzser, Daniel Farke számára azonban a Selhurst Parkon történt legutóbbi események kevésbé tűntek egyszerű figyelemhiánynak, és inkább egy célzott kozmikus összeesküvésnek. A kispad emberének szavai szerint az egész világ az ő csapata ellen fordult egy rövid, kaotikus ablakban, közvetlenül a szünet előtt, és őszintén szólva ki hibáztathatja a kissé paranoiás érzésért?

Az összeomlás a Selhurst Parkon

A kétségbeesés mélységének megértéséhez az események sorát kell megvizsgálnunk. Leeds ott volt, tartotta magát a fővárosban, úgy nézett ki, mint egy csapat, amely tényleg megérdemli a helyét az élvonalban. Aztán szempillantás alatt a kerekek nem csupán leestek: leváltak, a lelátóra repültek, és magukkal vitték a pótkereket is. Egy arany lehetőséggel kezdődött, és egy taktikai katasztrófával végződött, amely a legtapasztaltabb yorkshire-i optimistát is könnyes szemmel, lapos sapkájába temetkezve hagyta volna.

A büntető, amely nem ment be

Dominic Calvert-Lewin olyan férfi, aki a várakozás súlyát cipeli a vállán, általában egy nagyon elegáns designer táska társaságában. Amikor odállt büntetőt rúgni, a Leeds-szurkolók visszafojtották a lélegzetüket. Ez volt a pillanat, hogy átvegyék az irányítást, elhallgattassák a Selhurst Park dobosait, és bebizonyítsák, hogy a Leeds tényleg gólra tudja váltani a fölényét. Ehelyett egy olyan kihagyást kaptunk, amely egy gyomorba vágott ökölnek tűnt. A Premier League nagy tétek melletti világában ezek azok a különbségek, amelyek meghatározzák a szezont. Egy betalált büntető megváltoztatja az öltözői hangnemet: egy kihagyás magára vonzza a keselyűket.

Vörös köd és piros lapok

Ha a kihagyott büntető a gyötrelem előétele volt, Gabriel Gudmundsson egy olyan főfogást tálalt, amelyet rendkívül nehéz volt lenyelni. Éppen akkor, amikor a csapat tántorgott a kihagyott lehetőségtől, a szélső védő egy vitatott bírói döntés rossz oldalán találta magát. Második sárga? Közvetlen piros? A hevület közepette Farke számára ez alig számított. Ami számított, az az volt, hogy csapata hirtelen tíz emberre fogyott, miközben még egy teljes félidőt kellett átvészelnie egy feldobott Crystal Palace ellen. Ez minden értelemben véve katasztrófa volt.

Az egész világ ellenünk van

Daniel Farke általában mértéktartó szavú és ésszerű öltözetű ember. De még ő sem tudta visszafojtani a frusztrációját a végső sípszó után. Azt állította, hogy két percig az egész világ Leeds ellen volt. Ez az érzés visszhangra talál az Elland Road szurkolóiban, akik régóta hisznek abban, hogy a futballisteneknek személyes bosszút kell állniuk rajtuk. Túlzás? Persze. De átérezhető? Abszolút.

"Két percig úgy éreztem, az egész világ ellenünk van. Minden, ami rosszul mehetett, rosszul ment ebben a rövid ablakban."

Ez az "mi kontra ők" mentalitás pontosan az, amit Farke-nak ki kell fejlesztenie, ha Leeds át akarja vészelni a szezon megpróbáltatásait. Az angol labdarúgás gazdaságában, ahol minden pont milliókat ér, és minden hibát ezerszeres lassítással nagyítanak fel, létfontosságú egy olyan menedzser, aki hajlandó felállni és szóvá tenni az érzékelt igazságtalanságokat. Ez ostromszellemet épít. Azt üzeni a játékosoknak, hogy még ha a bíró, a VAR-fülke és a Föld forgása is ellenük dolgozik, van egy vezetőjük, aki látja a küzdelmet.

A realitásellenőrzés: megéri az árát?

Egy szurkoló szemszögéből a Leeds követése ritkán az, amit értéknek neveznél a pénzedért. Megveszed a jegyet, és érzelmek hullámvasútját kapod, ami általában mechanikai meghibásodással végződik. Ha azonban megnézzük a Farke által összerakott keretet, ott valódi minőség van. A probléma a következetesség. Nem engedheted meg magadnak, hogy a csatárod kihagyja a tizenegyest, és a védőd kiállítást kapjon ugyanabban a mondatban, ha fel akarsz kapaszkodni a tabellán. Ez az alap futballmatematika, és jelenleg az egyenlet nem stimmel.

Reális alternatívák

Farke csinálhatta volna-e másképp? Néhányan azzal érvelhetnek, hogy egy defenszívebb felállás a kihagyott büntető után átsegíthette volna őket a szünetig. De ez nem a Farke-féle módszer. Ő azt akarja, hogy csapatai bátrak legyenek, még akkor is, ha a bátorság egyenesen egy falba vezeti őket. Ezt a Leeds-csapatot összehasonlítva a tábla alsó felének riválisaival, kétségkívül több stílusuk van, mint mondjuk az Evertonnak, vagy a frissen feljutott csapatok szívósságánál, de a stílus nem tart fenn, ha minden másodjára tíz emberrel játszol.

Az ítélet

A Leeds United jelenleg a Premier League vezető szappanoperája. A Palace elleni dráma csak a legújabb epizód volt a szerencsétlen események hosszú sorozatában. Farke-nak igaza van, hogy dühös, de a fegyelmi hiányosságokat és a klinikai élt is kezelnie kell, amely hiányzott azokban a döntő két percben. Ha azt az érzést, hogy a világ bokszzsákjai, produktív forma-sorozattá tudják alakítani, talán minden rendbe jön. Ha nem, nagyon hosszú tél vár Nyugat-Yorkshire-ban.

Előnyök:

• Farke egyértelműen szenvedélyes, és teljes mellszélességgel áll ki a játékosaiért.
• A csapat helyzeteket teremt, amit a büntető is bizonyít.
• Az ostromszellem összekovácsolhatja a csapatot a kiesés elleni harcban.

Hátrányok:

• A fegyelem komoly aggodalom az elkerülhető piros lapok miatt.
• A klinikai befejezés továbbra is elérhetetlen álom a csatárok számára.
• A rövid időablakon belüli összeomlásra való hajlam taktikai rémálom.

Végső ajánlás: a Leeds-szurkolóknak valószínűleg érdemes befektetni néhány jó minőségű vérnyomásmérőbe, és esetleg egy nagyon nagy esernyőbe az elkerülhetetlen esős napokra. A tehetség megvan, de a temperamentum jelenleg a kukában van.

Olvassa el az eredeti cikket itt: forrás.