Benzin, politika és csővezetékek: Zelenszkij EU-s olajvitájának magyarázata

A geopolitikai szappanopera folytatódik

Üdvözöljük 'A szomszédok bosszantásának művészete háború idején' legújabb epizódjában. Ezen a héten Volodimir Zelenszkij elnök néhány EU-s barátjával keveredett vitába egy nagyon konkrét, nagyon olajos cső miatt. Ha azt hitte, hogy a háztartási viták arról, hogy ki hagyta bekapcsolva a bojlert, feszültek tudnak lenni, várja csak meg, mi történik a Druzsba csővezetékkel.

Azok számára, akik nem igazán jártasak a szovjet kori infrastruktúrában: a Druzsba csővezeték, amelynek neve ironikus módon 'Barátságot' jelent, a világ egyik leghosszabb olajvezetéke. Orosz kőolajat szállít Ukrajnán keresztül számos közép-európai országba. Mostanában azonban a barátság kissé megromlott. Ukrajna úgy döntött, hogy elzárja az orosz Lukoil vállalat olajának áramlását, és bizonyos EU-s szomszédok erre, finoman fogalmazva, kissé rosszul reagáltak.

A zsarolási vád

Zelenszkij elnök nem válogatott a szavakban. 'Zsarolással' vádolta néhány EU-s szövetségesét a csővezeték-vitában. Logikája meglehetősen egyértelmű: az orosz olaj ukrajna feletti tranzitjának helyreállítása az EU számára gyakorlatilag egyenértékű lenne az Oroszország elleni szankciók feloldásával. Az ő szemszögéből nézve elég arcátlan dolog egy éppen megszállt országtól kérni, hogy segítsen a megszállónak eladni legértékesebb exportcikkét.

Képzelje el, hogy valaki éppen be akarja rúgni a bejárati ajtaját, miközben a szomszédja megkéri, hogy engedje meg a betörőnek, hogy az önök felhajtóján szállítson benzint a házához, mert az olcsóbb, mint a közeli benzinkúton. Valószínűleg néhány szaftos megjegyzése lenne az ilyen szomszédhoz. Zelenszkij álláspontja az, hogy nem lehet egyszerre Ukrajna támogatását hangoztatni, miközben az orosz olajcsapokat tágra nyitva tartja valaki.

A mogorva szomszédok: Magyarország és Szlovákia

A vita másik oldalának főszereplői Magyarország és Szlovákia. Ez a két, tengerparttal nem rendelkező ország erősen függ az orosz kőolajtól. Magyarország Orbán Viktora és Szlovákia Robert Ficója hangosan fejezte ki elégedetlenségét. Azzal érvelnek, hogy Ukrajna lépése veszélyezteti energiabiztonságukat, és az üzemanyagárak masszív emelkedéséhez vezethet polgáraik számára.

Brit szemszögből nézve jól ismerjük a megélhetési válságot és a benzinkútnál érzett fájdalmat. Miközben mi nagyrészt elszakadtunk az orosz energiától, ezek a közép-európai nemzetek földrajzilag nehezebb helyzetben vannak. Azonban az orosz olaj áramlásának fenntartására való ragaszkodásuk szembeállította őket a tágabb EU-s konszenzussal. Ez egyfajta iskolai patthelyzetet teremtett, ahol Brüsszel a fáradt tanárt próbálja játszani, miközben a tanulók egymásra mutogatnak.

Miért fontos ez a brit gazdaság számára?

Talán azon töpreng, hogy miért fontos egy közép-európai csővezeték-vita valakinek, aki a manchesteri ferdehátú autóját tölti fel. A valóság az, hogy az energiapiac egy globális, egymással összefüggő káosz. Az olaj európai mozgásában bekövetkező bármilyen instabilitás hullámokat küldhet a piacokon. Ha Magyarország és Szlovákia pánikba esik, és alternatív forrásokat keres a szabadpiacon, az mindenki más számára is felhajtja az árat, beleértve minket is.

Ráadásul ez a vita rávilágít az orosz agresszióval szemben egységes európai front repedéseire. Az Egyesült Királyság számára, amely Ukrajna egyik legelkötelezettebb támogatója volt, frusztráló látni, ahogy az EU tagjai az energiaszámlákon civakodnak. Emlékeztet minket arra, hogy a zöld energia felé való átmenet, vagy legalább az energiafüggetlenség elérése nem csupán klímacél, hanem hatalmas biztonsági követelmény is.

Az ítélet

Túl szigorú-e Zelenszkij? Valószínűleg nem. Amikor az országát folyamatos bombázás éri, az ember hajlamos elveszíteni türelmét a diplomáciai finomságokkal szemben. Önző-e Magyarország? Kívülről nézve biztosan annak tűnik, bár ők azt mondanák, hogy csupán saját adófizetőiket védik. A valódi probléma az olcsó orosz energiától való tartós függőség, amelyet már évekkel ezelőtt meg kellett volna szüntetni.

A Druzsba csővezeték körüli vita éles emlékeztetője annak, hogy még ha csúcstechnológiás hadviselésről és digitális szankciókról is beszélünk, a világ még mindig a régimódi folyékony aranyra épül. Amíg az EU nem tudja teljesen leválasztani energiaszükségleteit Moszkvától, ezek a viták folytatódni fognak. Egyelőre Zelenszkij tartja az álláspontját, a 'Barátság' csővezeték pedig bármi más, csak baráti.

Az eredeti cikket itt olvashatja: forrás.