Az állami hatalomtól a közösségi finanszírozásig: Kiürülőben az iráni rezsim kasszája?

A végső kétségbeesés jele

Amikor az állami finanszírozásra gondolunk, általában adóbevételeket, olajexportot vagy esetleg egy-egy kereskedelmi megállapodást képzelünk el. Általában nem egy szuverén nemzetet látunk, amely virtuálisan kalapját tartva kéreget a közösségi médiában. Pedig pontosan ebben a helyzetben találja magát az iráni rezsim, láthatóan annyira pénzzavarban van, hogy adományokért könyörög, hogy fenntartsa regionális befolyását.

Banki adatok a bioban

Bizarr látvány. Tisztviselőket, köztük az indiai iráni nagykövetségen szolgálókat is, észrevették, amint bankszámlaszámokat osztottak meg a közösségi média platformokon. Állítólagos szövetségeseikhez fordulnak, arra kérve „kedves testvéreket és nővéreket”, hogy szálljanak be. Ez kevésbé geopolitikai stratégia, inkább hasonlít egy küszködő influencerre, aki Patreon támogatást kér, csak sokkal nagyobb tétekkel és sokkal megkérdőjelezhetőbb etikával.

Miért van hirtelen szükség gyűjtésre?

A rezsim régóta jelentős szereplője különböző proxy csoportok finanszírozásában a Közel-Keleten. Azonban a nemzetközi szankciók, az összeomló hazai gazdaság és egy ilyen hatalmas befolyási hálózat fenntartásának puszta költségei miatt a kincstár határozottan üresnek tűnik. Úgy tűnik, végre tudatosul bennük, hogy milyen nehéz hatalmat vetíteni, miközben odahaza az inflációval és a gazdasági elszigeteltséggel küzdenek.

A valóság próbaköve

Egy átlagos brit ember számára az az elképzelés, hogy egy kormány aprópénzt kérjen a külpolitikájának finanszírozására, szinte komikusnak tűnik. De az abszurditás mögött egy komor valóság húzódik. A rezsim megpróbálja megkerülni a nemzetközi nyomás hatására szigorított hivatalos pénzügyi rendszereket. Az egyéni adományozókhoz fordulva remélik, hogy nyomon követhetetlen forrásokat szerezhetnek, amelyek nem váltják ki a szokásos banki vörös zászlókat.

Működik?

A rövid válasz: valószínűleg nem érdemleges módon. Bár összekaparhatnak néhány adományt a hűséges támogatóktól, ez nem fenntartható költségvetési politika. Ez egy kétségbeesett lépés, amely a hagyományos állami támogatók bizalmatlanságát és a hosszú távú gazdasági tervezés kudarcát jelzi. Amikor egy állam jótékonysági akcióként kezeli a diplomáciáját, tudható, hogy az alapok ingadoznak.

Mit jelent ez a régió számára?

Ez a taktikai változás rávilágít arra, hogy mennyire hatékony lehet a célzott gazdasági nyomás. Ha a rezsim kénytelen a Twitteren koldulni pénzért, az azt sugallja, hogy a külföldi hatalomgyakorlási képességét súlyosan korlátozza az, hogy nem tudja rendben tartani a saját házát. Ez éles emlékeztető arra, hogy még a legagresszívabb rezsimek is végső soron a gazdaság törvényeinek vannak alárendelve. Amikor elfogy a pénz, a bravúr ritkán tart sokáig.

Végső soron ez egy olyan rezsim jele, amely kifogyott a lehetőségekből. Hogy ez politikai változáshoz vagy egyszerűen csak több kínos közösségi média poszthoz vezet-e, az még kiderül, de egy dolog világos: a regionális zavargások látszólag korlátlan finanszírozásának korszaka nagyon kemény valóságellenőrzéssel néz szembe.

Az eredeti cikket itt olvashatja: forrás.