A Pentagon megpróbálta elhallgattatni a sajtót. Egy bíró éppen most mondott nemet.

A Pentagon megpróbálta szájkosárral ellátni a sajtót. Egy szövetségi bíró éppen most rántotta le róla.

Paul L. Friedman szövetségi kerületi bíró 2026. március 20-án úgy döntött, hogy a Védelmi Minisztérium sajtóakkreditációs szabályzata sérti az Egyesült Államok alkotmányának első és ötödik kiegészítését. A 40 oldalas ítélet éles kritikája annak a szabályzatnak, amelyet Pete Hegseth védelmi miniszter vezetett be 2025 szeptemberében, és amely lényegében arra kérte az újságírókat, ígérjék meg, hogy nem gyűjtenek vagy közölnek olyan információkat, amelyeket a Pentagon személyesen nem hagyott jóvá.

Spoiler: az újságírók nemet mondtak.

Mit követelt valójában a szabályzat

A Pentagon létesítményi alternatív hitelesítési (PFAC) szabályzata megkövetelte az újságíróktól, hogy fogadják meg: nem szereznek meg és nem tesznek közzé olyan információt, amelyet nem engedélyeztek hivatalosan kiadásra. Ami döntő fontosságú, ez nem korlátozódott a minősített anyagokra. Még a nem minősített információk is tabunak számítottak, hacsak a Pentagon nem bólintott rá. A szabályzatot 2025 októberében frissítették, de a lényegi követelés ugyanaz maradt.

Gyakorlati szempontból a kormány arra kérte az újságírókat, hogy egyezzenek bele abba, hogy nem végzik az újságírói munkájukat. Érthető, miért okozott ez némi bonyodalmat.

Szinte minden jelentős amerikai hírcsatorna megtagadta az aláírást. A New York Times, a Washington Post, a CNN, az NBC, a CBS, az ABC, az NPR és a Fox News mind visszautasította. Amikor a teljes politikai spektrumot lefedő médiumok egyetértenek valamiben, tudhatjuk, hogy a szabályzat valami igazán figyelemre méltót ért el: egyesített egy olyan iparágat, amely még a betűtípusok kiválasztásában is alig tud dűlőre jutni.

A per és az ítélet

A New York Times, Julian E. Barnes nemzetbiztonsági újságíróval együtt, 2025 decemberében nyújtott be keresetet. Friedman bíró ítélete nem finomkodott. Megállapította, hogy a szabályzat nézőpont szerinti diszkriminációnak felel meg, és azt írta, hogy annak "valódi célja és gyakorlati hatása" az volt, hogy "kigyomlálják a nemkívánatos újságírókat."

Az ezt alátámasztó bizonyítékok meglehetősen elítélőek voltak. A bírósági eljárások során kiderült, hogy Laura Loomer jobboldali influenszer hozzáférést kapott a Pentagon információs vonalához, míg a Washington Post hasonló kérését elutasították. Ha már kedvenceket választunk, legalább próbáljunk meg diszkréten tenni.

A bíró elrendelte hét New York Times nemzetbiztonsági újságíró sajtóigazolványának visszaállítását, és megsemmisítette a szabályzat központi rendelkezéseit. Néhány korlátozást azonban fenntartott, beleértve a kíséretre vonatkozó követelményeket, amikor az újságírók a Pentagon épületének bizonyos területein mozognak. Ez így tisztességes. Végtére is, ez egy katonai főparancsnokság, nem egy WeWork iroda.

Az ítélet egyik különösen éles sora megjegyezte, hogy az első kiegészítés "majdnem 250 éve őrzi a nemzet biztonságát." A matematika szerint ez inkább 235 év, de az üzenet így is célba talál.

Miért fontos ez a Beltwayen túl is

A sajtószabadság nem csupán elvont alkotmányos elv. Ez az a mechanizmus, amely révén a nyilvánosság megtudja, mit tesz valójában a kormánya, különösen a védelem és a nemzetbiztonság terén. Egy olyan szabályzat, amely hagyja, hogy a kormány döntse el, mely újságírók kapjanak hozzáférést attól függően, hogy jóváhagyja e a tudósításukat, nem akkreditáció. Ez cenzúra, csak több papírmunkával.

Az Újságírókat Védő Bizottság nyilvánosan üdvözölte az ítéletet, és jogosan. Amikor a sajtóhozzáférés a kedvező tudósítás jutalmává válik, az elszámoltathatóságot számonkérő újságírás elsorvad.

Mi történik ezután

A Pentagon ezt nem hagyja annyiban. Sean Parnell, a Védelmi Minisztérium szóvivője kijelentette: "Nem értünk egyet a döntéssel, és azonnali fellebbezést nyújtunk be." Ez a harc a felsőbb bíróságok elé kerül, ahol az alkotmányos kérdéseket ismét próbára teszik.

Egyelőre az ítélet egyértelmű bírói állásfoglalásként áll: a kormány nem válogathatja ki a sajtó képviselőit szerkesztői nézőpont alapján. Az első kiegészítés, ahogy a bíró mindenki emlékezetébe véste, már jó ideje teszi a dolgát. Nem áll szándékában most nyugdíjba vonulni.

Olvassa el az eredeti cikket a forrásnál.