A Chagos-üzlet mélyhűtőbe kerül: Trump leállítja Nagy-Britannia szigetcseréjét

Nagy-Britannia tervét, amely szerint a Chagos-szigeteket visszaadná Mauritiusnak, csendben betolták a politika egy olyan fiókjába, amelyre az van írva: 'majd később'. Stephen Doughty külügyi államtitkár ezen a héten a Parlamentben megerősítette, hogy a megállapodás ratifikálásához szükséges jogszabály nem halad tovább ebben a parlamenti ciklusban, köszönhetően egy elég hangos tiltakozásnak, amelyet egy bizonyos Donald J. Trump emelt.

Mi történt valójában

A szerződést az Egyesült Királyság és Mauritius 2025. május 22-én írta alá, és értelmében Nagy-Britannia átadja a Chagos-szigetek feletti szuverenitást, miközben 99 évre visszabérli a stratégiailag kulcsfontosságú Diego Garcia katonai bázist. Az ára? Évi átlagosan 101 millió font, azaz nettó jelenértéken 3,4 milliárd font összesen. A kritikusok, köztük a konzervatívok, inkább a szemöldökfelszökő 35 milliárd fontos számot emlegetik, amely az inflációval korrigált, teljes 99 évre vetített névleges készpénzköltség. Mindkét szám technikailag helyes. Csak mást mérnek, körülbelül úgy, ahogy egy pint sörnél is vita tárgya, hogy félig teli vagy csak többe kerül, mint kellene.

Belép Trump, jobbról

A bökkenő az, hogy az üzlet az 1966-os brit-amerikai Cserelevél-megállapodás frissítésétől függ, amely az amerikaiak Diego Garciával kapcsolatos jogait szabályozza. Ehhez Washington áldása szükséges. Washington jelenleg nem nagyon oszt áldásokat.

2026 januárjában Trump 'a teljes gyengeség megnyilvánulásának' nevezte a megállapodást. Februárra már csupa nagybetűs Truth Social-bejegyzéssel eszkalálta a dolgot, amelyben azt követelte, hogy Nagy-Britannia 'NE ADJA ODA DIEGO GARCIÁT', utalva arra, hogy a bázisra hamarosan szükség lehet Iránnal szemben. Finomnak nem volt mondható.

Simon McDonald, a Külügyminisztérium egykori vezető köztisztviselője a BBC Rádióban tömören össze is foglalta: a megállapodás 'egyelőre mélyhűtőbe került'. Valóban.

Miért ül tétlenül a Parlament

Doughty a képviselőknek elmondta, hogy a Chagos-törvényjavaslat nem szerepel a következő parlamenti ülésszakra áthozott jogszabályok között, amely 2026. május 13-án kezdődik. Mauritiusnak nem fizettek semmit, és addig nem is fizetnek, amíg a szünet tart. A gyakorlatban a szerződés létezik papíron, de csak akkor léphet hatályba, ha az amerikaiak is játszanak, már pedig egyelőre nem játszanak.

Ez kényes helyzetbe hozza a minisztereket. Aláírták. Megvédték. Most viszont nem tudják végrehajtani anélkül, hogy a Fehér Ház igent mondana, a Fehér Ház pedig csupa nagybetűvel mondja a nemet.

Miért számít ez Westminsteren túl is

Azoknak az olvasóknak, akik azon tűnődnek, miért uralja a hírciklust egy indiai-óceáni atollcsoport, a válasz háromrétű. Először is, Diego Garcia az egyik legjelentősebb amerikai katonai bázis az Egyesült Államok területén kívül, amelyet közel-keleti és ázsiai műveletekhez egyaránt használnak. Másodszor, az üzletnek egy évtizedes jogi vitát kellett volna lezárnia Nagy-Britannia gyarmati kori magatartásáról, amelyet a nemzetközi bíróságok ismételten bíráltak. Harmadszor, ez egy szemléletes esettanulmány arról, hogyan képes egyetlen amerikai elnökválasztás évek alatt kidolgozott külpolitikai terveket átformálni.

Van egy regionális csavar is. A Maldív-szigetek állítólag 2026 márciusában közölte Londonnal, hogy nem ismeri el a megállapodást, ezzel újabb réteget adva egy már amúgy is szövevényes térképhez.

Mi következik ezután

Semmi gyors. A szerződés nem halt meg, csak szunyókál. Hacsak Trump meg nem változtatja véleményét, vagy egy jövőbeli amerikai kormányzat másképp nem látja a helyzetet, a törvényjavaslat parkolópályán marad. Sir Keir Starmer kormánya ragaszkodik a megállapodáshoz, bár az elkötelezettség nagyon úgy néz ki, mint az elakadás, amikor a másik fél nem veszi fel a telefont.

Egyelőre a Chagos-szigetek a térképen brit, a szerződésben mauritiusi, a valóságban pedig szilárdan amerikai fennhatóság alatt maradnak.

Az eredeti cikket itt olvashatja: forrás.